És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. — Filippi 4:7
Ahogy a középiskola kórusa Horatio G. Spafford’s klasszikus himnuszát, „Az Úrban jó nekem” c. darabot készült elénekelni, egy tini lépett előre, hogy elmondja az ének jól ismert történetét. Spafford ezt az éneket egy hajón írta, amely a tengeren annak a területnek a közelében volt, ahol a négy lánya odaveszett.
Amint hallgattam ezt a bevezetőt majd a tinédzserek által énekelt szavakat, érzelmek árja öntött el engem. „Ahol a négy lánya odaveszett” – nehéz volt megfognom ezeket a szavakat, ahogy Spafford hitének szavait hallgattam. Mivel magam is elvesztettem hirtelen egy lányomat, négy elvesztésének a gondolatát felfoghatatlanul mélységesnek tartom.
Hogy lehetett „jó” Spaffordnak gyászában? Hallom a szavakat: „Ha Isten békéje lakja a szívemet”, és megemlékezem arról, hogy hol is találhatok békességet. Pál azt mondja a Filippi 4-ben, hogy akkor találhatjuk meg ezt, amikor szívből jövő imáinkat elmondjuk Istennek (.6). Amikor bizalommal imádkozunk, levetjük szívünk terhét, felszámoljuk aggodalmainkat, és lazítjuk gyászunk markolásán. És elnyerjük „Istennek békességét” (.7) – egy megmagyarázhatatlan, isteni lelki nyugalmat. Ez a békesség fölülmúlja képességünket, hogy megértsük körülményeinket (.7), és őrzője lesz szívünknek Jézuson keresztül, ami megfelelően megvéd minket ahhoz, hogy még a fájdalom közepette is azt suttoghassuk: „Az Úrban jó nekem.” — Dave Branon
Ha Isten békéje lakja a szívemet,
Bár dúlhat szívem ellenem —
Nagy hittel szívem zengi ez éneket,
Az Úrban, az Úrban jó nekem.
(Spafford)
Jézus sosem követ el hibát.
5Mózes 1–2
Márk 10:1-31